Tovább

About me

Zoltán Ginelli is a geographer and historian of science. His research is in the geographies of knowledge, the history of geography, and global and transnational history. His main focus is on the historical relations between Eastern Europe and the Global South/Third World in the 19th and 20th centuries, including topics such as development and regional planning, (post)colonialism and racism, Cold War foreign policy, and travel writing. He lectured at various universities and colleges, and worked as an assistant researcher in the 1989 After 1989 and Socialism Goes Global projects at the University of Exeter (2015–2019). His current project, Postcolonial Hungary explores Hungarian semiperipheral colonial history from a world-systemic perspective. He is curating the exhibition Transperiphery Movement: Global Eastern Europe and Global South, and finishing his book based on 7 years of research about the global history of the quantitative revolution in geography.

Photo: Dániel Borovi

Poliko Podcast #4: The Transperiphery Movement Exhibition: Towards a Global History of Peripheral Connections

Dávid Karas talks with Zoltán Ginelli, a Hungarian critical geographer whose research repositions the semi-peripheral experience of Hungarian modernization in a global context, by studying the many points of connections linking peoples, ideas, expertise, institutions and political utopias in Hungary to other peripheries in the postcolonial Global South. Zoltán has co-curated with Eszter Szakács a fantastic exhibition in Budapest entitled Transperiphery Movement, where he examines these trans-peripheral connections in collaboration with a host of artists and scholars. We talk about Zoltán’s own research on postcoloniality, race and global history from an Eastern European perspective, and the themes through which the exhibition examines these topics.

Tovább

Tracing the Global History of the Quantitative Revolution: The Transnational History of Central Place Theory

My book project is about the global histories of the “quantitative revolution” in geography. The quantitative revolution has been an epochal textbook chapter in geography’s canonical history, when the discipline transformed into a rigorous social science backed by predictive mathematical methods in the early Cold War. An iconic scientific concept of this quantitative movement, most notably related to Walter Christaller (1933) and August Lösch (1939), was central place theory (CPT). With the globalization of the quantitative revolution after its emergence from the Second World War in the United States, location theories such as CPT became widespread in urban and regional planning across the world. How did quantitative spatial analysis and planning develop in different parts of the world? In what different geographical contexts were location theories like CPT read, reinterpreted, applied, and mobilized? How were these often very different contexts connected? This book offers to fill this significant gap in geography’s twentieth century global history by deconstructing the mainstream Anglo-American narrative and tracing the quantitative revolution through the circulation and local applications of CPT in the “Second” and “Third” worlds and into the pre-Cold War era.

Tovább

‘Hungarian Negro’: Race and Coloniality in Interwar Hungarian Literature through the Writings of René Maran, Illés Kaczér and Miklós Radnóti

The paper aims to contest the ‘Cold War paradigm’ by interpreting deeper connections to the anti-Semitic interwar era within global colonialism. This paper provides an overview by focusing on three different Hungarian cases from the art and documentary exhibition “Transperiphery Movement: Global Eastern Europe and Global South”: the Hungarian reception of René Maran’s Batouala (1921) which was translated by the famous writer Dezső Kosztolányi, Illés Kaczér’s Ikongo Will Not Die (1936) which is considered as the first Hungarian ‘negro novel’, and Miklós Radnóti’s poetry and translations inspired by African culture. It asks why and how these authors and writings were either completely forgotten or repositioned to demonstrate socialist era anti-colonialism and anti-racist solidarity with the postcolonial countries of the Third World.

Tovább

Földrajz, holokauszt és gyarmatosítás

Az 1950-es évek közepétől a földrajztudomány a második világháborút megnyerő természettudományok presztízsét követte, és egy matematizált, modellező, regionális tervező tudománnyá vált. Ez az ún. „kvantitatív forradalom” a győztes USA-ból indult hódító útjára, mégpedig a világháborús katonai-ipari konjunktúra okozta tudományos forradalom lendületével, amely az USA globális tudományos hegemóniájához vezetett.

A két világháború közti német telephely-elméleteket, mint Christallerét is, aztán az amerikaiak globalizálták, ezzel párhuzamosan viszont saját felfogásaikat egyetemesítették, elfedve az általuk alkalmazott tudás európai és tágabb kontextusait. Készülő könyvem a christalleri elmélet tudásföldrajzának feltárására vállalkozik, és rávilágít arra, hogy a „kvantitatív forradalom” amerikai tudáshegemóniát legitimáló, technokrata megközelítése hogyan fedte el és depolitizálta az elmélet összefonódásait a gyarmati erőszakkal és a holokauszttal.

Tovább

Hogyan Lehetne elmesélni Magyarország történelmét nem a Nyugat felől elgondolva?

“Hogyan fér össze a magyar történelem mindenki által jól ismert elbeszéléseivel a dél-amerikai magyar telepesek vagy a Magyarországon dolgozó kubai munkások története? Mi köze volt Indiának az 1956-os magyar forradalom eseményeihez, vagy Radnóti Miklósnak a pánafrikai irodalomhoz? Hogyan függ össze a magyar underground képzőművészet, az Artpool munkássága a latin-amerikai konceptuális művészettel az 1980-as években? Ezekkel és számos hasonló kérdéssel foglalkozik a Transzperiféria Mozgalom kiállítása, amit az OFF-Biennále keretében május 30-ig lehet megnézni a Fészek Művészklubban, illetve követni a kiállítás folyamatosan frissülő honlapján.”