Photo: Indian diplomat Mohamed Ataur Rahman with a photograph of Árpád Göncz, the first President of the Republic of Hungary. / Fotó: Mohamed Ataur Rahman indiai diplomata egy fotóval Göncz Árpádról, a Magyar Köztársaság első elnökéről. Discovermyindia.eu
This paper overviews three case studies on how Hungarians opened to Afro-Asian decolonization and the emerging Non-Aligned Third World between the mid-1950s and early 1960s. All featured actors had a background in the interwar era populist “folk movement”, the Peasant Movement and the Smallholders’ Party, which sought progressive agricultural reform and often a “third way” development.
Firstly, after the brief postwar democratic moment (1945–1947) was terminated by Stalinist Sovietization, Hungarian anti-communist refugees in the West raced to persuade postcolonial countries against “Soviet colonialism”. Backed by the USA, Hungarian ex-premier Ferenc Nagy successfully popularized this critique in the International Peasant Union and the Assembly of Captive European Nations, and after his three trips to South and East Asia (1953–55) managed to influence the outcome of the first conference of Afro-Asian countries in Bandung (1955).
Secondly, during the 1956 revolution state minister István Bibó compiled a memorandum calling for pacifism and turning to a Yugoslavian socialist, non-aligned “third way”. With a small group of intellectuals, including Árpád Göncz (later President of Hungary in 1990), Bibó contacted Indian diplomats, including Mohamed Ataur Rahman, to ask Nehru to mediate peace negotiations with the Soviet Union. Although this attempt failed with the revolution, but Bibó and Göncz were spared due to the intervention of fellow Smallholders’ Party refugees, who contacted Nehru to step up.
Thirdly, after 1956, Hungarian communists raced to persuade Third World countries to vote against the Western condemnation of Soviet invasion in the UN and evade international isolation. Ghanaian president and Non-Aligned leader Kwame Nkrumah, too, looked to allies in the Eastern Bloc to relieve Western dependency. In 1962, Nkrumah commissioned the Hungarian economist József Bognár to develop Ghana’s First Seven-Year Plan, and consequently Bognár founded the Centre for Afro-Asian Research (1963).
This paper explores how former Smallholders’ Party members pursued different political paths ultimately connected by attempts of forming anti-colonial alliances, and how Hungarian postwar political agendas globalized to translate and connect to the postcolonial world. Finally, it asks why these Hungarian interactions are missing from the global history of the Non-Aligned Movement.
verseny a magyar gyarmatellenesség elismeréséért a Harmadik világban
Ez a tanulmány három esettanulmányt tekint át arról, hogyan nyitottak a magyarok az afroázsiai dekolonizáció és a kialakulóban lévő “el nem kötelezett” Harmadik világ felé az 1950-es évek közepe és az 1960-as évek eleje között. A bemutatott szereplők mindegyikének háttere a két világháború közötti populista “népi mozgalomhoz”, a Parasztmozgalomhoz és a Kisgazdapárthoz kapcsolódott, amelyek progresszív agrárreformot és sok esetben egy “harmadik utas” fejlődést hirdettek.
Először, miután a háború utáni rövid demokratikus pillanatnak (1945–1947) véget vetett a sztálini szovjetizálás, a nyugatra menekülő antikommunista magyarok siettek meggyőzni a posztkoloniális országokat a “szovjet gyarmatosítás” elleni küzdelemről. Nagy Ferenc magyar ex-miniszterelnök az USA hathatós támogatásával sikeresen népszerűsítette ezt a kritikát a Nemzetközi Parasztszövetségben és a Rab Európai Nemzetek Szövetségében, és három dél- és kelet-ázsiai útja (1953–1955) alatt sikerült befolyásolnia az afroázsiai országok első, bandungi konferenciájának kimenetelét (1955).
Másodszor, az 1956-os forradalom idején Bibó István államminiszter memorandumot állított össze, amelyben pacifizmusra és a jugoszláv szocialista “el nem kötelezett”, “harmadik út” felé fordulásra szólított fel. Bibó egy kis értelmiségi csoport segítségével, köztük Göncz Árpáddal (1990-től Magyarország későbbi köztársasági elnöke) felvette a kapcsolatot indiai diplomatákkal, köztük Mohamed Ataur Rahmannal, hogy megkérje Nehrut, közvetítsen a Szovjetunióval esetlegesen folytatott béketárgyalásokon. Bár ez a kísérlet a forradalommal együtt kudarcot vallott, Bibó és Göncz megmenekült a halálbüntetéstől a Kisgazdapárt menekült társai közbenjárásának köszönhetően, akik kapcsolatba léptek Nehru-val, hogy lépjen közbe.
Harmadszor, 1956 után a magyar kommunisták siettek rávenni a Harmadik világ országait, hogy az ENSZ-ben szavazzanak a szovjet invázió nyugati elítélése ellen, és megmeneküljenek a fenyegető nemzetközi elszigeteltségtől. Kwame Nkrumah ghánai elnök és az “El nem kötelezett” mozgalom vezetője szintén a keleti blokkban keresett szövetségeseket a nyugati függőség enyhítésére. 1962-ben Nkrumah megbízta Bognár József magyar közgazdászt Ghána első hétéves tervének kidolgozásával, és ennek nyomán Bognár megalapította az Afro-ázsiai Kutatóközpontot (1963).
Előadásomban azt vizsgálom, hogy az egykori Kisgazdapárt tagjai milyen eltérő politikai utakon igyekeztek antikolonialista szövetségeseket szerezni, és hogyan globalizálták a világháború utáni magyar politikai programjaikat a posztkoloniális világhoz kapcsolódó újraértelmezés keretében. Végül azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy vajon miért hiányoznak ezek a magyar kapcsolódások az “el nem kötelezettek” mozgalmának globális történetéből.
Towards a Conjuctural Political Economy of Non-Alignment and Cultural Politics
Preliminary program
MONDAY 27 SEPTEMBER 2021
10.30 – 12.00 KEYNOTE: Vijay Prashad (via Zoom)
12.15-13.45 PANEL 1 – Non-Aligned Internationalisms
Vedran Obućina – Religious and Cultural Diplomacy of the Islamic Republic of Iran within the Non-Aligned Movement
George Loftus – Islamic Internationalism inside and outside of NAM: The Iranian Revolution in Bosnia
Ana Dević – Amnesias and Reassessment of the Architectural Exports of Yugoslavia in the Non-Aligned Movement: the Changing Frames of Modernism
15.30 – 17.00 PANEL 2 – The Spatio-Temporalities of the Non-Aligned
Brigitta Isabella (via Zoom) – Southern Times in 1995 and Beyond: Moments, Era, and Temporal Logic of Contemporary Art from Non-Aligned Countries Exhibition
Ana Knežević – Nesvrstani.rs: a heritological experiment in mapping Non-Aligned monuments and marks
Mila Turajlić – “The eyes of the world are on Belgrade today”: an investigation of audio-visual archives of the 1961 Non-Aligned Conference
TUESDAY 28 SEPTEMBER 2021
10.30 – 12.00 KEYNOTE: Sara Salem – Anticolonial Archiving and the Urgency of the Past
12.15 – 13.45 PANEL 3 – Anticolonial Antinomies and Afterlives
Ana Sladojević – The Role of Affective Heritage of Nonalignment in both Decentring and Perpetuating Stereotypes in Representation of African Arts
Danijela Majstorović – Decolonizing a Future in a European Periphery Via Colonial Wounds: Socialist Yugoslavia’s Anticolonial Legacy and the Postcolonial Present
Zoltán Ginelli – Hungarian Race for Anti-Colonial Recognition in the Third World
15.30 – 17.00 PANEL 4 – Anticolonial and Socialist Aesthetics and Discourses
Grega Ulen – Aesthetics of Decolonization: Nonaligned Comparatism
Bojana Videkanić (via Zoom) – Socialism, People’s Art and the Nonaligned
Nataša Kovačević (via Zoom) – Yugoslav Non-Alignment and the Anticolonial Intellectual Discourse
WEDNESDAY 29 SEPTEMBER 2021
10.30 – 12.00 Tvrtko Jakovina and Budmir Lončar – Remembering Non-Alignment
12.15 – 13.45 Panel 5 – Decolonising Culture and Construction
Sašo Slaček Brlek – Decolonising Culture: The Case of the Non-Aligned News Agencies Pool
Łukasz Stanek (via Zoom) – Decolonization by Non-Alignment: Ghana’s Construction Industry
Ljubica Spaskovska – Comrades, poets, politicians: Aco Šopov, Léopold Sédar Senghor and the cultural politics of non-alignment
15.30 – 17.00 Biserka Cvjetičanin and Nada Švob-Đokić (tbc) – Remembering Non-Alignment
Zoltán Ginelli 